Ipolydamásd

A falu közigazgatási területe régészeti lelőhelyekben igen gazdag, az Árpád-korban még az Ipoly völgyében és a Damásdi-patak völgyében is több lakott hely létezett, melyek a 13. század végére, 14. század elejére elnéptelenedtek. Nem tudni, hogy az Árpád-kor végét jellemző anarchikus állapotok, vagy esetleg tudatos telepítéspolitika (összefüggő királyi vadászterület biztosítása) következtében.

A település neve 1262-ben fordul elő először Damas néven, nem egészen egyértelmű, hogy az említés a falu mai helyén álló egykori településre, vagy a Damásdi-patak völgyében ma Ódamásdnak nevezett területre vonatkozik-e. A falu közigazgatási határán belül két középkori kővár nyomai is megtalálhatóak. A ma Zuvárnak nevezett, az Ódamásdi völgy feletti 313 méter magas hegyen található vár valószínűleg a 13. században épült, és hozzávetőleg fél évszázadig lakták tulajdonosai az itt talált régészeti leletek tanúsága szerint. Vitatott, hogy ezt a várat nevezték-e Damásd várának, vagy sem. Mindenesetre a Damásdi várat 1361-ben említik először, mely a király tulajdonában volt ekkor és vadászkastélyul szolgált. A ma Damásd várának nevezett hely, amely domboldalban lévén vár építésére nem kifejezetten ideális, vadászkastély céljára remek helyszín lehetett. 1391-ben egy 1372-ben kelt oklevelet említenek, melyet I. Lajos király a damásdi várban állított ki. 1361 és 1503 között a vár 10 várnagyának neve ismert. 1523-ban II. Lajos az esztergomi káptalan tulajdonába adta a várat. Többet nem említik oklevelek, legkésőbb a török kor legelején (1543-1544) elpusztulhatott.

Az Árpád-kort követően csak a Zuvár-hegy tövében lévő település maradhatott lakott, de időlegesen elnéptelenedhetett ez is, mert 1570-ben nem szerepelt a török adóösszeírásokban.

1581-ben az esztergomi bég palánkvárat építtetett a mai falu északi végében, az Ipoly fölötti dombon, feltehetően az egykori királyi vadászkastély romjain a magyar végváriak portyáinak megakadályozására. Ezt a ma Damásd várának nevezett török végvárat a törökök 1594-ben kiürítették és felgyújtották a magyar hadi sikerek miatt. Az 1606-os zsitvatoroki béke után a magyar csapatok építették újjá az Ipolyvölgyét védő korábbi török végvárat, az 1610-es, 1620-as években folytatódott Damásd várának megerősítése. Az 1630-as években őrsége általában 50 lovas, 100 gyalogos volt. 1641-ben békeidőben a törökök botrányos körülmények között elfoglalták, ezért Eszterházy Miklós nádor levélben tiltakozott a budai basánál, aki a várat ki is üríttette, de előzőleg felgyújtatta. Ezt követően a magyarok birtokolták 1646-ig, amikor Bercsényi László várkapitány távollétében a váci törökök elfoglalták, az ott tartózkodókat leöldösték, a falakat pedig földig rombolták. A vár többé nem épült fel.

Az 1690-es pestisjárvány után Privigye környékéről érkező szlovákokkal telepítették be Ódamásdot. A falu az Ódamásd nevű területről a 1804-ben települt át jelenlegi helyére, az Ipoly partjára.

www.ipolydamasd.hu